Egalmon szösszenetei

Lelki-Testi élet

Egalmon — Tue, 29 Apr 2014 16:00:56 GMT

A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és van kilégzés: a léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.„A léleknek két része van: az egyik gondolkodik, a másik érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg. A végletek messze állnak az erénytől: vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve, felékesítsük igazi nevével.

Ha egy nap...

Egalmon — Tue, 29 Apr 2014 15:58:35 GMT

Ha egy nap megint elfog az érzés, Ha kevés a válasz, több a kérdés, Amikor csak zenélnél, vagy írnál, Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál. Gondolj, arra én ott vagyok veled, Én vagyok most is a másik feled. Letörlöm tisztán hulló könnyeid, Vigasztallak, olvasom könyveid. Ott csücsülök az ágyadon Veled, Mosolygok Rád és fogom a kezed. Elmondhatod, hogy most éppen MI bánt, Szeretném, hogy ne érezd a magányt! Veled leszek mindig, itt vagy messzebb, Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb, Most, Mindig és Örökké egy dalban, A zongorán egy eltévedt hangban. A sorok között, amiket írtam, A könnyekben, amiket én sírtam, A levegőben szállok melletted, A hangom is szól valahol benned. A Lila betűkben a zöld után, Mikor más egy síróra néz bután, Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked, Ott leszek Veled és átölellek!

Ki vagy Te?

Egalmon — Sat, 20 Jul 2013 12:45:26 GMT

Kivagy Te, ki az éj leple alatt belopódzol az álmaim ajtaján? Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez? hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán. Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe, mert oly sok fájdalmat hozott életembe. Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem, De Te rátaláltál és ez lett a vesztem, Mert beléd szerettem. Szeretlek akkor is,ha lelked sebesre karcolom,s ha szíved darabokra marcangolom!Szeretlek akkor is,ha könnybe borítom szemed,s ha nem fogja kezem a kezed!Szeretlek akkor is,ha bántalak Téged,s a kételyek miatt nem látom a szépet.Szeretlek mert Te vagy a mindenem,ha nem lennél nem lenne életem! A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.Amikor tudod, hogy nem jön, mégis várod,Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved, Amikor érzed, hogy érte remeg a kezed.Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat, Amikor várod, hogy újra odaadhasd neki magad.Amikor vágyod hangját és szavait, Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák pillanatait.Amikor néznéd mosolyát és szemeit, Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa kezeit.Amikor nem bírod már, mert kavarognak benned a szavak, Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok, ő is megőrült érted.Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle, Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.Amikor jó lenne, ha újra veled lenne, Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.Amikor világossá válik, hogy bármilyen rossz, ez mégis jó neked, Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed, Akkor vedd tudomásul, igenis szereted!" Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar.A lányok olyanok, mint az almák a fán. A legjobb csajok a fa tetején vannak.A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek hogy közben leesnének és megsebeznék magukat.Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni.A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz hogy felmásszon a fa tetejére értük.

Mondd el újra

Egalmon — Sat, 20 Jul 2013 12:41:21 GMT

Vén szemében gyémánt fénylett,Két kezén egy dolgos élet.Betűk között botladozva,Avatott be sok titokba.Most jöjj és mondd el újra nékem,Bár felnőttem a szép meséken,De sokszor érint édes álmom,Gyermekarcú tisztaságom.Mondd el újra, s újra, kérlek,Ifjú szívben csodák égnek.Tükröm, tükröm igaz képe,Ringass el most arany fénybe.Rozsdás lámpa nagy csodája,Lágyan libben szellem szárnya,Szorgos kézzel tisztít, fényez,Vágyam hív és Téged kérdez.Kívánságom lenne három,De ha egy lehet csak, azt sem bánom,Hisz benne rejlik egyben három,Erőm, fényem, s új világom.A mesékben ott él az élet,Meg nem értett mély ígéret,Gyermekszívben eltakarva,Menekült meg sok viharban.Csipkerózsikának álma,Bármily hosszú, van határa.Megtörik a gonosz átok,Hol egy Herceg ébreszt új világot.Hófehérke tisztasága,Bárhogy űzik, van hazája.Az egyszerű és szabad lélek,Fénnyel tölt be sötétséget.A szépségnek ott nincs határa,Hol álarcot nem ölt magára,És kedvét leli az, Ki benne,Fényét, lángját elültette.A legkisebbik kis királyfi,Segít mindig, jöhet bárki,Célba ér és megtalálja,Nagy kincsét, mi szíve vágya.Mert minden egyes próba érteTörténik, ha nem is kérte.Bátyjai mind sorra buktak,Önző vágyban elvakultak.Királyságot, s örök Társat,Így ők soha nem találtak,Mert csak az méltó a bűvös kardra,Ki mást is felsegít magasba.A bűvös kard, mi egy csapásraSárkány hét fejét levágja,Hét bűnnek és hét pokolnakSzikla tornyai omolnak.Égbolt újra fényben csillan,Rácsok dőlnek szürke porban,S a szabaddá vált örök lélek,Megtöri a sötétséget.

Szeretnék

Egalmon — Sat, 20 Jul 2013 12:40:05 GMT

"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér...Ha távol vagyunk, képzelődünk.Induláskor sajgó szívvelhagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat..ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is,hogy kincset ástunk el a föld alá.......Szeretnék ellopni az évből egy napotCsak érted, csak Neked és magamnak.Szeretném érezni a tavasz illatát,A nyári szellő simogatását,Az ősz bágyadt sugarát,A tél jeges fuvallatátEgyetlen nappá duzzadt percbenCsak érted, csak Veled...Szeretném érezni az arcod melegét,Csak Veled lenni lélekben is egyetlen egyszerCsak egyetlen nap.Látni a mosolyodat mely csak nekem szól,Azt érezni hogy csak engem ölelszMindent kizárva, csak egyetlen egyszer,Csak egyetlen nap.

Látni

Egalmon — Sat, 20 Jul 2013 12:08:50 GMT

Látni nemcsak mindig szemmel,látni szívvel, szerelemmel,az az igazi, a belső,szerelmes legeslegelső.Látni ne csak a szemeddel,inkább a szíveddel vedd el!Mert azt úgyis megtalálod,amikor már nem is látod.Látni így kell: szerelemmel,ha látni akar az ember;és, ha így lesz a sajátod,akkor mindörökre látod.Kivagy Te, ki az éj leple alattbelopódzol az álmaim ajtaján?Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,mert oly sok fájdalmat hozott életembe.Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,Mert beléd szerettem.Este, ha lefekszel, nyisd ki az ablakotÉs keresd meg az égen a legszebb csillagotHa megtalálod, gondolj ráMert akire gondolsz ő is, gondol rád.A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.Ez voltam én. Valaki, aki készül,Valaki, aki árván erre tévedtS akinek útja végtelenbe mélyül...

Soha

Egalmon — Sat, 20 Jul 2013 12:07:48 GMT

Soha ne keresd azt, amit fáj megtalálnod!Nagyon igaz ez a mondás és érdemes betartani.Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk.

Különleges vagy

Egalmon — Mon, 15 Jul 2013 12:02:34 GMT

"Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges. Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőtt ledobná a földre, ezt súgja a fülébe: "Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!" De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt ki hangosan, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként sem tudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat? Ha azt mondod valakinek: "én különleges vagyok" - nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges. Senki sem különleges. Vagy pontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívából nézve mindenki az. Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásul nem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: a fák, a madarak, a folyók, a sziklák - az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszen ebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is. - a része vagy. Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem is létezett még olyan ember a földön, mint te, és soha nem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehát semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy."