|
A fény azt hiszi, gyorsabb mindennél, de téved.
Mindegy, milyen sebesen száguld a fény, mindig azt fogja találni a végén, hogy a sötétség ért oda elsőnek, és rá vár.
Oly észrevétlen szökött meg a nyár s úgy lett vége a szerelemnek.
Minden egyes pillanat az élet mozaikköve - világos és sötét, színes vagy kopott, arany vagy ébenfekete.
És ahogy a mozaikot is csak egész képként a távolról szemléljük, és csak ritkán vesszük szemügyre
egyenként a művészien egymás mellé rakott kövecskéket,
ugyanúgy nem látjuk a pillanatot sem, melynek mindent köszönhetünk.
Amit életnek nevezünk, az végül is nem más, mint számtalan pillanat gyűjteménye.
| 
Egalmon szösszenetek
