A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és van kilégzés: a léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el.„A léleknek két része van: az egyik gondolkodik, a másik érez. És mily szomorúan, de kevésbé igazságtalanul vagyok kénytelen kimondani, hogy a végletekben élő ember nem gondolkodik, csupán érez; s ha pedig kettévágjuk a lelket, a benne lakó erények is e két rész szerint nyilvánulnak meg.
A végletek messze állnak az erénytől: vagy csupa gyönyörrel, vagy csupa fájdalommal kapcsolatosak. Ezért mielőtt elhamarkodottan határoznánk meg az erényt, illesszük össze a gyönyör és a fájdalom széthullott darabjait, hogy középütt, a nyugalomban meglelve, felékesítsük igazi nevével.... Tovább »
Ha egy nap megint elfog az érzés, Ha kevés a válasz, több a kérdés, Amikor csak zenélnél, vagy írnál, Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál. Gondolj, arra én ott vagyok veled, Én vagyok most is a másik feled. Letörlöm tisztán hulló könnyeid, Vigasztallak, olvasom könyveid. Ott csücsülök az ágyadon Veled, Mosolygok Rád és fogom a kezed. Elmondhatod, hogy most éppen MI bánt, Szeretném, hogy ne érezd a magányt! Veled leszek mindig, itt vagy messzebb, Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb, Most, Mindig és Örökké egy dalban, A zongorán egy eltévedt hangban. A sorok között, amiket írtam, A könnyekben, amiket én sírtam, A levegőben szállok melletted, A hangom is szól valahol benned. A Lila betűkben a zöld után, Mikor más egy síróra néz bután, Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked, Ott leszek Veled és átölellek!
Egalmon szösszenetek
