Kivagy Te, ki az éj leple alatt belopódzol az álmaim ajtaján? Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez? hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán. Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe, mert oly sok fájdalmat hozott életembe. Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem, De Te rátaláltál és ez lett a vesztem, Mert beléd szerettem. Szeretlek akkor is,ha lelked sebesre karcolom,s ha szíved darabokra marcangolom!Szeretlek akkor is,ha könnybe borítom szemed,s ha nem fogja kezem a kezed!Szeretlek akkor is,ha bántalak Téged,s a kételyek miatt nem látom a szépet.Szeretlek mert Te vagy a mindenem,ha nem lennél nem lenne életem! A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.Amikor tudod, hogy nem jön, mégis várod,Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved, Amikor érzed, hogy érte remeg a kezed.Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat, Amikor várod, hogy újra odaadhasd neki magad.Amikor vágyod hangját és szavait, Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák pillanatait.Amikor néznéd mosolyát és szemeit, Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa kezeit.Amikor nem bírod már, mert kavarognak benned a szavak, Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged, Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok, ő is megőrült érted.Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle, Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.Amikor jó lenne, ha újra veled lenne, Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész, Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.Amikor világossá válik, hogy bármilyen rossz, ez mégis jó neked, Amikor tudod, hogy tilos, de mégis újra és újra megteszed, Akkor vedd tudomásul, igenis szereted!" Azon a napon, amikor az ember beengedi szívébe az igaz szeretetet, mindaz, ami jól el volt rendezve, összekuszálódik, és megrendül minden, amit helyesnek és igaznak tartottunk. A világ tehát akkor válik valódivá, amikor az ember megtanul szeretni - egészen addig csak hisszük, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs bátorságunk szembenézi igazi valójával. A szerelem vad erő. Ha meg akarjuk zabolázni, elpusztít. Ha börtönbe akarjuk zárni, a rabszolgájává tesz. Ha meg akarjuk érteni, cserbenhagy és összezavar.A lányok olyanok, mint az almák a fán. A legjobb csajok a fa tetején vannak.A fiúk viszont nem akarnak nyújtózkodni utánuk, mert attól félnek hogy közben leesnének és megsebeznék magukat.Ehelyett beérik az alsóbb almákkal, akik ugyan nem annyira jók, de könnyű őket megszerezni.A legfelső almáknak csak várni kell a megfelelő fiúra, aki elég bátor lesz ahhoz hogy felmásszon a fa tetejére értük.
|
Egalmon szösszenetek
