Kivagy Te, ki az éj leple alatt belopódzol az álmaim ajtaján? Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez? hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán. Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe, mert oly sok fájdalmat hozott életembe. Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem, De Te rátaláltál és ez lett a vesztem, Mert beléd szerettem. Szeretlek akkor is,ha lelked sebesre karcolom,s ha szíved darabokra marcangolom!Szeretlek akkor is,ha könnybe borítom szemed,s ha nem fogja kezem a kezed!Szeretlek akkor is,ha bántalak Téged,s a kételyek miatt nem látom a szépet.Szeretlek mert Te vagy a mindenem,ha nem lennél nem lenne életem! A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem v
... Tovább »
Vén szemében gyémánt fénylett,Két kezén egy dolgos élet.Betűk között botladozva,Avatott be sok titokba.Most jöjj és mondd el újra nékem,Bár felnőttem a szép meséken,De sokszor érint édes álmom,Gyermekarcú tisztaságom.Mondd el újra, s újra, kérlek,Ifjú szívben csodák égnek.Tükröm, tükröm igaz képe,Ringass el most arany fénybe.Rozsdás lámpa nagy csodája,Lágyan libben szellem szárnya,Szorgos kézzel tisztít, fényez,Vágyam hív és Téged kérdez.Kívánságom lenne három,De ha egy lehet csak, azt sem bánom,Hisz benne rejlik egyben három,Erőm, fényem, s új világom.A mesékben ott él az élet,Meg nem értett mély ígéret,Gyermekszívben eltakarva,Menekült meg sok viharban.Csipkerózsikának álma,Bármily hosszú, van határa.Megtörik a gonosz áto
... Tovább »
"Álmok, emlékek szép szavak, ez minden mi a múltból megmaradt. Fájdalom s űr, a szív nem felejt csak tűr, és remél, hátha a múlt csodája visszatér...Ha távol vagyunk, képzelődünk.Induláskor sajgó szívvelhagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat..ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is,hogy kincset ástunk el a föld alá.......Szeretnék ellopni az évből egy napotCsak érted, csak Neked és magamnak.Szeretném érezni a tavasz illatát,A nyári szellő simogatását,Az ősz bágyadt sugarát,A tél jeges fuvallatátEgyetlen nappá duzzadt percbenCsak érted, csak Veled...Szeretném érezni az arcod melegét,Csak Veled lenni lélekben is egyetlen egyszerCsak egyetlen nap.Látni a mosolyodat mely csak nekem szól,Azt érezni hogy csak engem ölelszMindent kizárva, csak egyetlen egyszer,Csak egyet
... Tovább »
Látni nemcsak mindig szemmel,látni szívvel, szerelemmel,az az igazi, a belső,szerelmes legeslegelső.Látni ne csak a szemeddel,inkább a szíveddel vedd el!Mert azt úgyis megtalálod,amikor már nem is látod.Látni így kell: szerelemmel,ha látni akar az ember;és, ha így lesz a sajátod,akkor mindörökre látod.Kivagy Te, ki az éj leple alattbelopódzol az álmaim ajtaján?Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,mert oly sok fájdalmat hozott életembe.Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,Mert beléd szerettem.Este, ha lefekszel, nyisd ki az ablakotÉs keresd meg az égen a legszebb csillagotHa megtalálod, gondolj ráMert akire gondolsz ő is, gondol rád.A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,a csend besz&ea
... Tovább »
Soha ne keresd azt, amit fáj megtalálnod!Nagyon igaz ez a mondás és érdemes betartani.Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másik
... Tovább »
Egalmon szösszenetek
