Látni nemcsak mindig szemmel,látni szívvel, szerelemmel,az az igazi, a belső,szerelmes legeslegelső.Látni ne csak a szemeddel,inkább a szíveddel vedd el!Mert azt úgyis megtalálod,amikor már nem is látod.Látni így kell: szerelemmel,ha látni akar az ember;és, ha így lesz a sajátod,akkor mindörökre látod.Kivagy Te, ki az éj leple alattbelopódzol az álmaim ajtaján?Hogyan szereztél kulcsot a szívemhez?hiszen elrejtettem egy hűvös éjszakán.Bedobtam a kulcsot egy sötét verembe,mert oly sok fájdalmat hozott életembe.Átléptem a bánaton, s a kulcsot elfeledtem,De Te rátaláltál és ez lett a vesztem,Mert beléd szerettem.Este, ha lefekszel, nyisd ki az ablakotÉs keresd meg az égen a legszebb csillagotHa megtalálod, gondolj ráMert akire gondolsz ő is, gondol rád.A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.Ez voltam én. Valaki, aki készül,Valaki, aki árván erre tévedtS akinek útja végtelenbe mélyül...
|
Egalmon szösszenetek
