Vén szemében gyémánt fénylett,Két kezén egy dolgos élet.Betűk között botladozva,Avatott be sok titokba.Most jöjj és mondd el újra nékem,Bár felnőttem a szép meséken,De sokszor érint édes álmom,Gyermekarcú tisztaságom.Mondd el újra, s újra, kérlek,Ifjú szívben csodák égnek.Tükröm, tükröm igaz képe,Ringass el most arany fénybe.Rozsdás lámpa nagy csodája,Lágyan libben szellem szárnya,Szorgos kézzel tisztít, fényez,Vágyam hív és Téged kérdez.Kívánságom lenne három,De ha egy lehet csak, azt sem bánom,Hisz benne rejlik egyben három,Erőm, fényem, s új világom.A mesékben ott él az élet,Meg nem értett mély ígéret,Gyermekszívben eltakarva,Menekült meg sok viharban.Csipkerózsikának álma,Bármily hosszú, van határa.Megtörik a gonosz átok,Hol egy Herceg ébreszt új világot.Hófehérke tisztasága,Bárhogy űzik, van hazája.Az egyszerű és szabad lélek,Fénnyel tölt be sötétséget.A szépségnek ott nincs határa,Hol álarcot nem ölt magára,És kedvét leli az, Ki benne,Fényét, lángját elültette.A legkisebbik kis királyfi,Segít mindig, jöhet bárki,Célba ér és megtalálja,Nagy kincsét, mi szíve vágya.Mert minden egyes próba érteTörténik, ha nem is kérte.Bátyjai mind sorra buktak,Önző vágyban elvakultak.Királyságot, s örök Társat,Így ők soha nem találtak,Mert csak az méltó a bűvös kardra,Ki mást is felsegít magasba.A bűvös kard, mi egy csapásraSárkány hét fejét levágja,Hét bűnnek és hét pokolnakSzikla tornyai omolnak.Égbolt újra fényben csillan,Rácsok dőlnek szürke porban,S a szabaddá vált örök lélek,Megtöri a sötétséget.
Egalmon szösszenetek
